Kedves olvasók!

Sziasztok! ☺

Sajnos a blog életében beköszönt egy kisebb szünet, ugyanis az egészet átszeretném fogalmazni, újra átgondolni, majd tökéletesen publikálni.
Nagyon szeretem ezt a történetet, a kinézetét, Cassidie-t és a fiúkat. Nem akarom őket örökre elhagyni, ha törik, ha szakad én akkor is befogom fejezni ezt a blogot! Viszont nem érzem 100%-ban jónak.

Megértéseteket köszönöm. 

Puszillak titeket, Alicia. 

VI. fejezet

Hatalmas körben álltak az emberek, pont ott, ahol pár órája még nyugodtan üldögéltek Izzyék, és iszogattak. Széttúrva az embertömeget odanyomultam, hogy lássam mégis kivel verekszik Duff. Egy barna hajú fickó volt, tele láncokkal, és ha jól láttam még sminket is viselt. 

- Hajrá Duff! - kiabálta mellettem egy férfi, mire mérges pillantásokat vetettem felé. 

- Ahelyett, hogy biztatod, inkább szedd szét őket! - utasítottam. 

- Ez az alak megérdemli - rántotta meg a vállát az idegen.
- De Duff nem - vetettem oda. Magam sem értettem miért kaptam fel így a vizet, de a következő pillanatban már a szőke punk előtt álltam, és erősen nyomtam a mellkasát. - Hagyd! - ragadtam meg a kezét, de ő könnyedén félrelökött. Nem adtam fel és még egyszer megpróbálkoztam a szétszedésükkel, sikertelenül. Ahogyan Duff másodszorra is eltolt maga elől, egy hatalmas csapást éreztem a hátamon.
Lassan megfordulva szembetaláltam magam a sminkelt, szedett szemöldökű - ha nem vágott volna hátba, még tippeket is kértem volna a tökéletes szemöldökéről - magas pasival, vagy nagyon férfias lánnyal. Hirtelen nem tudtam eldönteni.
- Húzz félre, ribanc.
- Te most hátba vágtál engem? - döbbentem le teljesen, majd oldalra pillantva megláttam egy vaslábú széket. A tökéletes szemöldökű alaknak továbbra is a szemébe bámultam, miközben óvatos léptekkel a szék felé tartottam.
- És ha igen? - tette csípőre a kezeit, ezáltal felfedve csupasz mellkasát a dzsekije alatt, rendben tehát férfi.
- Akkor - mondtam lassan a szavakat, majd megragadtam a szék támláját -, a kurva anyád - emeltem a magasba a tárgyat és erősen a fiúnak vágtam. Nagy csattanással elterült székestől, mindenestől. Duff röhögve elkapta a kezem és Axlék kíséretében elkezdtünk szaladni.
- Steven hagyd a csajt, tipli van! - rángatta fel Slash a kábult szőkét, aki varázsütésre "kijózanodott" és futásnak eredt velünk együtt.
Izzy szaladt legelöl, aki egy szétesett csajt próbált volna magával rángatni. Kis alacsony, fekete hajú lány volt, könnyen rángatta magával. Vihogva kivágta a kaput, majd kilökte maga előtt a csajt. Követve a példáját egytől-egyig akár a nyulak rohantunk. Slash idiótaságokat kiabált, mint például a "kiskacsa", vagy "szurikáta", fogalmam sem volt mi a francért ordít jelentéktelen dolgokat, de látszólag ő ezeken jót szórakozott.
Axl rágyújtani próbált, de a futás megnehezítette a dolgát, mérgében pedig földhöz vágta a gyújtót, ami a gyér fények miatt azonnal köddé is vált.
- Baszd meg! - mérgelődött Axl, és négykézlábra ereszkedett, hogy megkeresse az öngyújtót. Steven időközben belegurult az árokba és onnan próbált valahogy kimászni, de mindig visszacsúszott.
- Állj! - kiáltottam el magamat. Izzy és a barátnője visszafordultak, Slash szorosan megállt mellettem és erősen koncentrált arra, hogy mit akarok mondani. Axl feladta a kutakodást, Steven pedig nagy nehezen kivergődött az árokból. - Nem felejtettünk el valamit?
- Kurva élet - szaladt visszafelé Axl, én pedig szorosan a nyomában.
- Mit felejtettünk? Piát? - ért utol Slash is.
- Duffot, te hülye - nevettem el magam.
Visszaérve hatalmas tömegverekedésbe találtuk magunkat. Mindenki ütött mindenkit. Slash beugrott a tömegbe és mindenkinek adott egy pofont, aki a közelében volt. Steven lecsúszott a fal mentén és valahonnan piát kerített magának. Axl Slash után ment, Izzy pedig félretolt engem és az újdonsült barátnőjét.
- Menjetek ki - szólt ránk -, megüthetnek benneteket. Vigyázz a csajra Cass, kell még nekem - mosolyodott el pimaszul, ezután kilökött minket az udvarra.
Ideges voltam. Részben miattam történt. Talán ha hagyom, hogy Duff megverje az alakot, akkor már rég végeztek volna és úton lennék haza. Egyébként is, hány óra lehet? 
- Cass vagyok - nyújtottam kedvesen a kezemet az idegen lány felé.
- Regina - viszonozta ugyanolyan kedvességgel. - Szerinted meddig tart ez a verekedés?
- Nem tudom - rántottam meg a vállamat. Bentről kiszűrődött egy-két "kurva anyádat üsd", vagy "haver, én vagyok az" mondatok, de ezen kívül mást nem hallottunk. Ablakok törtek, székeket dobáltak kifelé. Egyre inkább úrrá lett rajtam a félelem. Mi van ha valamelyikőjüknek baja esik? Egyáltalán miért verekednek?
Tíz perc ácsorgás után totálisan meguntam várakozni, túl ideges voltam ahhoz, hogy tovább várjak arra, hogy abbamaradjon a verekedés. Látszólag senki sem hagyta magát, így Regina lelkére kötöttem, hogy maradjon ott és várja meg Izzyt, én pedig leléptem.

Kihalt utcák fogadtak. Először fogalmam sem volt merre kell meginduljak, Hollywood ezen részén még nem volt szerencsém járni, így az ösztöneimre hallgattam és mentem amerre a lábam vitt. Az útvonal jónak bizonyult, mert tizenöt perc gyaloglás után a Sunseten találtam magamat. Páran ténferegtek ki a Rainbow-ból, de rajtuk kívül mással nem igazán találkoztam. Szinte futva közelítettem meg az ismerős panellakást. Felérve a lakásomba azonnal a zuhany alá álltam, majd vizes hajjal lefeküdtem aludni.

04:45 

Ajtókopogásra ébredtem - talán túl finoman fogalmaztam, inkább dörömbölés volt. Álmosan kimásztam az ágyból, majd lassan az ajtóhoz lépkedtem.
- Duff vagyok, Cassie! Engedj be - kiabálta Duff a másik oldalról. Semmi perc alatt kinyitottam neki az ajtót, ő pedig azonnal belépett mellettem. - Kösz - vágta le magát a nappaliban lévő díványra. Félénken megálltam az ajtóban és vártam, hogy mit akar. Nedves tincseimet ide-oda dobáltam, lepattogzott körömlakkomat kapargattam, és a felsőmet húzogattam le. Mivel nem vártam vendéget így nem húztam pizsamanadrágot. Röpke pillantásokat vetettem rá. Haja kócos volt, a szája mellett volt egy hatalmas lila folt, a halántékából szivárgott a vér, a szemére is kapott ütéseket.
A pólója megvolt tépve, a nadrágja piszkos volt, a cipője pedig elszakadt. Borzalmasan festett, mint egy hajléktalan.
- Ö.. - kezdtem el habogni -, bemehetek lefeküdni aludni, vagy szükséged van valamire? - léptem beljebb az ajtóból. Lassan felém emelte tekintetét amitől egyszerűen rosszul lettem. - Úristen, téged aztán szépen elvertek.
- Van valami sebtapaszod? - nézett rám mosolyogva.
- Ennyi biztosan nincs, amennyire szükséged lenne - nevettem el magam kínosan -, de mindjárt keresek valami fertőtlenítőt a konyhában - válaszoltam, majd sarkon fordultam. Belépve a konyhába azonnal kutakodni kezdtem. Tudtam, hogy valamelyik fiókban van az elsősegélyes kis dobozom, de nem tudtam pontosan melyikbe. - Hát persze - morogtam magamnak. Amikor Harry itt járt pár hete feltette a szekrény tetejére. Még jó, hogy ennyire alacsony vagyok.
Megfogtan az egyik széket odahúztam a pulthoz, de még így sem értem el a dobozt.
- Segítsek? - állt meg mellettem Duff.
- Azt kellene levenned - mutattam a dobozra. Egy egyszerű mozdulattal felnyúlt érte és a kezembe nyomta. Követve őt a nappaliba ismét a díványon találtam. - Csípni fog - figyelmeztettem. A kör alakú vattapamacsra rányomtam a fertőtlenítőt, és óvatosan elkezdtem nyomkodni a felsértett bőrterületre.
- Á, baszd ki - rántotta el a fejét sziszegve.
- Maradj veszteg! Ha verekedni tudtál, ezt már igazán kibírhatod - dorgáltam meg. Nagyot sóhajtva visszahajolt hozzám és engedte, hogy tovább tisztítsam az arcát.
- Kint a nyelved - nevetett fel Duff.
- Mert koncentrálok, ne zavarj - mosolyodtam el én is, majd folytattam. Pár perc tisztítás után, egy-két sebtapaszt is felragasztottam a kritikusabb területekre. - Kész is vagyok - álltam fel büszkén. Egy erős szorítást éreztem a csuklómon ami arra késztetett, hogy forduljak meg.
- Nincs kedved itt ülni egy kicsit? - nézett komolyan a szemembe. Egy szó nélkül leültem mellé. Elengedte a kezemet és az ölébe ejtette. Csendben ültünk és néztünk ki a fejünkből.
- Miért verekedtél? - törtem meg hirtelen a csendet.
- Miért akartál leállítani?
- Én kérdeztem először - érveltem. - Előbb te válaszolsz, azután én.
- Az a srác megérdemelte, egy faszkalap. Folyton járatta a száját, valakinek rendbe kellett tenni már - válaszolta. - Most te jössz. Miért akartál leállítani? - Fogalmam sem volt, miért ugrottam be közéjük. Nem gondolkodtam rajta különösebben, csak cselekedtem.
- Nem tudom - mondtam őszintén. Duff bólintott egyet, azt hiszem ezt megbeszéltük. Szerettem ebből a szempontból a fiúkat. Nem kérdezősködtek, nem gondolták túl a dolgokat, megelégedtek egy két szavas válasszal is.

12:05

Duff rögtön elaludt ahogy otthagytam. Én még egy félórát forgolódtam az ágyamba, mire nagy nehezen elaludtam.
Tizenegykor arra ébredtem, hogy csöng a telefon. A Sky-tól hívtak, hogy ma szabadnapot kaptam, ugyanis valakik gyújtogattak a vécében, és ameddig nem jönnek rá ki volt, addig nem nyit ki a hely sem.
Épp a konyhába főzőcskéztem, amikor Harry állított be kopogás nélkül. Egy boríték volt nála.
- Megint küldött anyu pénzt? - forgattam meg a szememet.
- Ja, nem tudom miért mindig hozzám küldi a leveleidet, de unok postásnak lenni - dobta le az asztalra a borítékot. - Mi finomat csinálsz? - kapott ki egy zsemlét a kezemből.
- Rántottát, másom nincs itthon.
- Az is jó lesz - rántotta meg a vállát Harry.
- Ki mondta, hogy kapsz? - nevettem fel értetlenül.
- Úgy, hogy két tányér van az asztalon - csámcsogott tovább jóízűen.
- Itt aludt egy haverom - lapátoltam át az ételt. Harryre néztem. Sunyi tekintettel vizslatott. Ismertem ezt a nézését, de túlságosan lekötött az, hogy nehogy a tányér mellé pakoljak. - Ne nézz így rám. Vidd a pénzt amit hoztál, és vegyél magadnak kaját.
- Angyal vagy - csókolt arcon, majd a borítékból kirázta a pénzt. Anyu megint kitett magáért. Ezzel akar kárpótolni. Pár dolcsit zsebre vágott és már viharzott is ki az ajtón. Megölöm, ha füvet vesz rajta.
Álmosan becammogtam a nappaliba, ahol Duff szétterülve feküdt. Az arca még jobban be volt dagadva, mint tegnap, viszont örömmel láttam, hogy jól letudtam fertőtleníteni a sebeit. Arrébb lökve a lábait leültem az ágy szélére és bekapcsoltam a tévét. A Knight Rider betétdala ment, így ezen az adón hagytam.
Duff hunyorogva felült és alaposan körülnézett. Erős másnaposság volt észlelhető minden egyes mozdulatából.
- Valamit el kell mondanom.

V. fejezet

- Szóval a nevelőapád egy seggfej? - nézett rám kíváncsian Duff. 

- A legnagyobb seggfej a világon - mosolyodtam el hamisan. - Talán még Slashtől is nagyobb seggfej. 

- Akkor tényleg seggfej - mosolyodott el Duff, bár nem sok őszinteséget láttam benne. - Akarsz róla beszélni? 

- Érdekelne? - néztem mélyen a szemébe, mire aprót bólintott. Már majdnem belekezdtem, amikor Izzy vágódott ki az üvegajtón. 

- Hé, Cassie, izé... - túrt bele a hajába. - Az történt, hogy Adler... 

- Mit csinált? - forgattam meg a szememet játékosan. 

- Nagyon kellett ürítenie - röhögött fel Izzy. 

- Nem kezdődik jól - rázta meg a fejét Duff röhögve, mire kétségbeesett pillantásokat vetettem felé. Mi a francot csinálhatott ez az idióta?! 

- Szóval meglocsolta a virágodat - fejezte be nagy kínok között Izzy. Felvontam a szemöldökömet, azt hittem, hogy először nem értettem jól. 

- Mármint... vízzel? - kezdtem el reménykedni, amitől elég ostobának eshettem ki, de nem akartam elhinni, hogy képes volt belevizelni a cserepes virágomba.  

- Hát hajdanán az volt - rántott egyet a vállán a fekete hajú, majd fütyörészve - mint aki jól végezte dolgát - visszament a szobába. 

- Gyere, te majom - fogtam meg Duff kezét, hogy felrántsam a székről -, valakinek vissza kell majd fogni, ha kiakarnám kaparni esetleg Adler szemét - mondtam mosolyogva, majd behúztam a kétméteres punkot a szobámba, akinek egyetlen reakciója a vihogás volt. 

Csípőre tett kezekkel álltam meg a bűnös előtt. Akár egy kiskutya kuporogva ült az ágy szélén, és várta büntetését. 

- Komolyan nehéz lett volna öt lépést tenned a fürdőszobáig? - néztem rá kíváncsian. Hangomban meg-meg bújt a játékosság. 

- Az úgy volt - kezdett a gesztikulálásba Steven -, hogy nagyon kellett már pisilnem - a pisil szón egyébként mindenki nevetett rajtam kívül -, és hát gondoltam itt ez a virág, elég kókadt is, meg sárga, mondom segítek egy kicsit a jó, öreg Cassienek azzal, hogy meglocsolom.
- Fogd meg cserepestől, és vidd le az udvarra, ez undorító - utasítottam a szőkét, aki készségesen felkapta, és menetelt kifelé a lakásból.
Sóhajtva levágtam magam Axl mellé, aki együtt érzően átkarolta a vállamat, és közel hajolt a fülemhez.
- Szép vagy - suttogta bele.
- Mit szívtál? - löktem el magamtól nevetve. - Izzy, mit keresel? - néztem rá kíváncsian. Már vagy tizedszerre járta körbe a lakást.
- Az órát.
- De miért a padlón keresed, mikor fent van a falon? - mutattam a hátam mögé nevetve.
- Bassza meg, elkések - tépte meg a saját haját, és kirohant a teraszra.
- Hova mész? - kiabáltam utána, mire kétségbeesetten visszarohant.
- Hol a kurva kijárat? - forgolódott.
- Jézusom - röhögtem fel ismét -, arra - mutattam a folyosó irányába. Izzy bólintott egyet és megindult - remélhetőleg - a kijárat felé. - Ti komolyan szívtatok valamit? - fordultam a továbbra is nyomulós Axl felé, aki perpillanat a combomat simogatta.
- Semmit - ült le a másik oldalamra Duff. Egyre kevesebb volt a hely számomra. Hirtelen felpattanva Slash irányába indultam, aki még mindig a szőnyegen aludt. Kezdtem megijedni, hogy megmurdelt az új szőnyegemen. Kár lett volna érte. Mármint a szőnyegért, egy vagyon volt. Megrugdosva párszor az oldalát megállapítottam, hogy él, bár a párnámat kicsit átáztatta nyállal, de ettől eltekintve még aranyosnak is volt mondható, ahogy a nagy hajzuhataga alatt mélyeket szuszogott.
- Hé - állt meg Axl Slash előtt, majd egy egyszerű mozdulattal - mintha a göndör csak egy toll lenne - felrántotta a földről -, megyünk próbálni - pofozta meg szelíden, mire Slash bólintott egyet és a kijárat felé vette az irányt Axl segítségével.
- Dolgozol ma? - lépett oda Duff.
- Ma nem, ma szabadnapos vagyok - válaszoltam, bár nem értettem miért érdekli ez őt.
- Akkor hétre itt vagyunk érted, elviszünk egy fasza helyre.

Már fél órája az épület tetején üldögéltem. Sokszor kimásztam már ide, ha gondolkodni akartam -, vagy éppen józanodni. Ebből a szögből nézve rálehetett látni a Sunsetre és nyüzsgő emberekre, bandázó fiatalokra, eltévedt hippikre.
Lábaimat hanyagul lógattam, ahogy a szélén ültem. Sötétedett, de még világos volt. Az utcai lámpák kigyúltak, sárgás színben pompázott tőle az aszfalt. Normális esetben félni kezdtem volna, de fent a tetőn biztonságban voltam.
Újra, és újra elővettem a levelet amit Olívia írt. Nem volt kapkodós az írása, és egy hibája sem volt. Nyilván dolgozott Joe, így nyugodtan megtudta írni a levelet.
"...de már nem félünk, Cass". Folyamatosan ez az egy apró részlet forgott az elmémben. Már nem, már nem... tehát eddig féltek. Mi történhetett ami miatt abbamaradt a félelem?

Visszatekintés

1980 december 

- Már megint bőg - csattant fel idegesen Joe. - Nem igaz, hogy nem tudja abbahagyni.
- Még csak gyerek - próbáltam védeni a húgomat, de azonnal a nyelvemre haraptam, amint megláttam Joe szúrós szemeit az enyémbe vésődni. Enyhén kopaszodó férfi volt. Fogai tökéletesen passzoltak egymáshoz, körszakállat hagyott magának. Hajdanán erős, jó fizikumú férfi volt - ezt a régi képein láttam, amelyeket kiaggatott a falra, rólunk természetesen egy kép sem volt sehol -, mára már hasat eresztett magának, de a kezei ugyanolyan erősek, izmosak maradtak, tenyere akkora volt, hogy beterítette simán az egész arcomat vele, ez jól jött neki, amikor pofozkodni volt kedve.
Hirtelen felállt a fotelből, ami egy megkönnyebbült hangot adott ki - megmernék esküdni, hogy fellélegzett a bútordarab -, automatikusan arcom elé kaptam a kezemet, hogy kivédjek egy-két ütést, ha arra kerülne a sor. De Joe nem csinált semmit. Felnéztem rá meglepődötten. Nem fog megütni? 
- Már beszéltünk erről, Cass - hajolt közel hozzám. Hangja mély volt, és búgós. Erősen a hajamba túrt, és meghúzta azt. Szinte hallottam, ahogy sír a fejbőröm. - Elfelejtetted? - kérdezte arrogánsan. Küzdöttem az ellen, hogy sírjak. Nem akartam előtte sírni, attól erősebbnek hitte volna magát. - Válaszolj! - kiabálta az arcomba, a fogása pedig erősebb lett.
- Nem felejtettem el - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Szorításán enyhült, de nem engedett el teljesen.
Hajamnál fogva felállított, és ellökött. Hatalmas puffanással értem a földre. Sajgott a térdem, és a könyököm, az állammal is kicsit súroltam a padlót. Tudtam mi lesz a következő lépése. Belekapaszkodva anyu ősrégi szőnyegébe, elkezdtem kúszni a földön. Minél messzebb akartam kerülni tőle. Elkapta a lábamat. Pánikba estem. Próbáltam tovább kúszni a földön, de nem engedett el. Mélyről jövő nevetés harsant fel a hátam mögött. Ezután ért a sorozatos ütés...

Miután Joe ráunt a hajtépésre, és a pofozgatásra erőszakosan az ajtóm felé lökött, azzal a mondattal, hogy „holnapig látni sem akarlak”. Szipogva bólintottam egyet, majd magamra zártam az ajtót.

A három testvérem az ágyon ült. Elkerekedett szemekkel figyelték az arcomat – volt egy sejtésem, hogy Joe kéznyoma ragadta meg így a figyelmüket.

- Sajnálom, hogy sírtam – állt meg előttem lehajtott fejekkel Jenny. Nem hibáztattam őt. Mindössze hét éves volt. Nem tehetett arról, hogy egy ilyen hamar fel kellett nőjön. Velünk együtt.

- Semmi baj – öleltem magamhoz a reszkető húgomat. Hozzá voltak szokva, hogy Joe folyamatosan bántalmaz engem. A legkisebb elszólásomért is.

- Nem tűrheted tovább – állt meg előttem Olívia könnyes szemekkel. – Mayával kieszeltünk neked valamit – húzott a kis „bunkerunk” felé. Ez volt az a hely ahová Joe, vagy anyu soha nem tehették be a lábukat. Matracokból összeszerelt kis kuckó, itt éreztünk magunkat biztonságba. Ekkor közölték velem a nagy tervet, ami három és fél évvel később meg is valósult. A nagy terv.

•••

Los Angeles hangos utcáit vizslattam tovább. Elegem volt az emlékekből és a múltból. Boldog voltam, hogy itt lehetek, és tudtam, hogy egy idő után a testvéreimet is kiszabadítom onnan. Élhetnének velem. Tudnék rájuk vigyázni. Dupla műszakban dolgoznék, esetleg felvennék még egy állást, valahol. Letenném a cigit, csakhogy több pénzünk legyen.

Apropó cigaretta, már olyan régen gyújtottam rá. Előrángatva a szűk farmeromból a dobozt, kivettem az utolsó előtti szálat, majd meggyújtottam azt. Mosoly terült szét az arcomon, ahogy megláttam a colos punkot befordulni az utcába. Máris hét óra lenne?

Lomha léptekkel közelítette meg a panelt. Fekete nadrágot viselt, egy fekete ujjatlan felsővel. Oldalán egy-két lánc lógott, rakoncátlan tincseit a napszemüvegjével tolta hátra, ajkai közül füstölgött a cigije.

- Hé Duff! – kiabáltam le hozzá, és integettem akár egy bolond. Duffnak először fogalma sem volt, hogy melyik irányból jön a hang, fordult párat, mire nagy nehezen felemelte a tekintetét.

- Ha öngyilkos akarsz lenni, akkor megértelek teljes mértékben. Csak kérlek, várd meg még elmegyek, semmi kedvem a rendőrségre menni, hogy vallomást tegyek az ügyben! – kiabált vissza, mire csak elröhögtem magam.

- Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen – vigyorogtam továbbra is.

- Felmenjek érted, vagy magadtól is letudsz jönni? – tette csípőre a kezeit Duff, mire engedelmesen visszamásztam a tetőre, és lefutottam. – Ilyen hosszú idő kell ahhoz, hogy leérj hét emeletet? – nézett pimasz mosollyal az órájára.

- Hát... – kapkodtam a levegőt -, nem volt kedvem gyorsabban jönni – rántottam meg a vállamat. Igazából nincs kondícióm, de ezt nem vallottam volna be neki. Gyorsan, hogy témát váltsak, elkezdtem a szerelésemről beszélni. – Szerinted így jó leszek? – néztem végig magamon, miközben komótosan haladtunk a Sunset felé. Hosszú, szűk farmernadrágot viseltem, piros Converse cipővel, és egy fehér ujjatlan felsőt. Hosszú – szőkés tincseimet szabadon hagytam, hadd borzolja fel a szél. Sminket nagyon ritkán használtam, az inkább a gruppik védjegye volt. A szőke tetőtől – talpig végigmért. Egyes helyeken úgy tűnt elidőzik, de ezt figyelmen kívül hagytam. – Na? – türelmetlenkedtem.

- Nem rossz – rántott vállat továbbra is engem bámulva.

- Nem rossz? – néztem rá döbbenten. – Ha ilyen bókolós leszel végig, még a végén az ágyadban kötök ki –  mondtam csipkelődően.

- Nem kell ahhoz bókolnom – vetette át jobb kezét a vállamon. Hangosan felnevetve ráztam le ölelő kezeit magamról, majd felvéve a földről egy kavicsot elhajítottam jó messzire. Hatalmas csörömpölés követte a kis akciómat. – Na, gratulálok – veregette meg játékosan a hátamat -, sikeresen betörtél egy szélvédőt.

- Baszd meg – riadtam meg teljesen. Nincs pénzem arra, hogy kifizessem azt a szart. – Fussunk! – kiáltottam egy nagyot, amikor egy seprűvel kirohanó férfit pillantottam meg.

Duff röhögve szaladt mögöttem, látszólag nem érintette meg, hogy valakinek kárt okoztam, és seprűvel fenyeget bennünket. Szerettem volna ennyire laza lenni mint ő, de nem ment. Szerencsénkre a nap már teljesen lement, így eltudtunk bújni a  – az amúgy jogosan – felbaszódott tulajdonostól. Az egyik fa mögött leltünk menedékre, ahol jól kifújtuk magunkat, és mintha semmi sem történt volna elsétáltunk onnan. Persze a bűntudat mardosott, de igyekeztem legyűrni magamban ezt az érzést.

Fogalmam sem volt hova megyünk. Egy-kettőre a Sunseton találtam magunkat, Duff sem törte magát azon, hogy elmondja hova megyünk, így zsebrevágott kézzel ballagtam mellette, vagy inkább futottam. Ami a szőkének két lépés volt, az nekem hat.

- Lassítanál? – értem újra mellé.

- Bocs – röhögött fel -, nem szoktam ahhoz, hogy ilyen lassan sétál valaki.

- Bocs, hogy nincs két méteres lábam – sóhajtottam egyet. Megállt, lassan felém fordult, majd vigyorogva a hátára emelt. Rövid lábaimmal körülfogtam a derekát, kezeimet pedig a nyakán pihentettem. – Nem vagyok nehéz? – kíváncsiskodtam.

- Nem – röhögött fel.

- Hova megyünk? – kérdeztem.

- Savannah bulijába. Mindig fasza szokott lenni, meglátod, most is jó lesz – törte az utat magának Duff. Erről – arról érkeztek köszönések amelyek a punknak szóltak, néha lepacsizott egy-két rockerrel, vagy lepuszilgatott pár gruppit. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerhet ennyi embert, mindenesetre jó volt látni azt a szeretetet amit felé lőttek az emberek.

Befordultunk valami kis zsákutcába. Duff ledobott a hátáról és nyújtózott egy hatalmasat. Hát mégis csak nehéz vagyok. Jobban körülnézve elég lepukkant házakat láttam, hálás voltam, hogy én jobb körülmények között élhetek. A zene basszusát már messziről hallottam, talán egy Black Sabbath szám volt, fene tudja. Mosolyogva követtem a kísérőmet aki az utca legutolsó házához vezetett. A ház előtt páran cigiztek – fekete ruhát viseltek, fekete csizmával, hajukat pedig az égig tupírozták. Mire jó ez a sok tupír?

Beérve az udvarra egyértelművé vált, hogy rengetegen vannak ebben a buliban, és mind seggrészegek – pedig nem lehetett több háromnegyed nyolcnál.

A nappaliban – legalábbis az-az egy dívány a szoba közepén erre utalt -, két lány vonaglott a zenére, a többi fiú pedig nyál csorgatva figyelte őket. Férfiak. Továbbhaladva még több idegennel találkoztunk, néhányan odajöttek lepuszilgatni engem, készségesen visszapusziltam őket, de fogalmam sem volt, hogy kik is voltak.

Átvergődve a kisebb tömegen Slashéknél kötöttünk ki. A földön ültek egy hatalmas körben. Slash éppen szkander partit nyomott Marccal, Steven totál be volt állva, Izzy szokásához híven valami lotyót fűzött be – öt percet adok neki -, Kristina – pár napja megismert gruppi -, azonnal odafutott hozzám, és hosszasan megölelgetett.

- Gyere velem – ragadta meg a kezemet. Áthúzott a tömegen és belökött a fürdőszobába. – Tűnés ki! – kiabált rá a turbékoló párra, akik a kádban szerettek volna kicsit szórakozni. Egy-kettő felkapkodták a ruháikat és kimentek a fürdőből. Ekkor még nem tudtam, hogy Kristina milyen tökös csaj is igazából.

Zöld neon színű féloldalas felsőt viselt egy rózsaszín szoknyával. Lábait barna harisnyával fedte el. Füleiben szintén rózsaszín karika fülbevalók lógtak. Sminkje erős zöld volt. Barna haját az égig tupírozta. Bátor lány, én biztosan nem mertem volna így eljönni otthonról.

A tükörképével szemezett. Itt-ott megigazította elkenődött sminkjét, csücsörített és még jobban borzolta a haját. Oldalra nyúlva előhalászta a táskájából azt amiért valójában berángatott ide.

- Nem szeretek egyedül betépni – vonta meg a vállát, és a kezembe nyomta a füves cigit.

- Kedves, hogy rám gondoltál, de én leálltam már ezzel – emeltem fel védekezően a kezeimet. Cass, leálltál már vele.

- Nem lesz bajod tőle – ó, dehogynem.
- Inkább keresek valakit aki szívesen elszívja veled – ajánlottam neki. Úgy tűnt belement.

- Ne keress! Így több jut nekem – mosolygott felém. Nem tűnt mérgesnek. Lassan a szájához emelte, és jó mélyet szívott belőle. Végigcsúszott a csempézett fal mentén, lábait maga alá húzta, úgy pöfékelt tovább.

A fürdőszoba kezdett megtelni a fű jellegzetes szagával – amit utáltam, mert nehezen lehetett kimosni a hajból, és a ruhából -, nekem meg egyre nagyobb volt a kísértés, hogy kikapjam a kezéből a spanglit. Jobbnak láttam kimenni kicsit a friss levegőre.

Átfurakodva a tömegen kijutottam az udvarra. Három irányból is öklendezéseket hallottam. Nem volt nagy udvar, épp akkora, hogy kényelmesen elfért benne ez-az. Egy lámpa világította meg a szabadteret, ahol azonnal megpillantottam Axlt. Egy kisebb társasággal állt körbe, cigiztek és jókat röhögtek. Odaléptem mellé, hogy mégse érezzem magam olyan egyedül. A vörös rám mosolygott, majd szorosan átfogta a derekamat, én meg jobban hozzásimultam. Vagy negyedórát álltunk így. Hallgattam az idióta történeteket az idegen srácoktól. A csajozgatásokat, a buta gruppik "aranybeköpéseit", a lopásokat, a gyújtogatásokat, a füvezéseket. Egyszóval mindenről tudtam, amiről nem akartam tudni. 

- Axl! - kiabálta el magát Slash az ajtóban állva. - Gyere baszd meg, Duff verekszik - kiabálta tovább Slash, mire mindenki beszaladt, talán én voltam az első aki beért. 

IV. fejezet

- Sophia? - kerekedett el a szemem, és amilyen erősen csak tudtam magamhoz öleltem. Sophiával gyerekkorunk óta ismertük egymást, akár a testvérek olyanok voltunk. Amikor még Indiánában éltem a nevelőapámékkal sokszor volt nálunk, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, átsegített a nehéz időszakokon. Bár amikor elköltöztem ide, a kapcsolatunk kicsit elhalványult, de ettől függetlenül ugyanúgy számíthattunk egymásra. - Mit keresel itt? 

- Felugrottam egy állásinterjúra, egy fiú ajánlotta, azt mondta jól fizető állás - rántott egyet a vállán. Ugyanolyan volt, mint amikor másfél évvel ezelőtt "otthagytam". Hosszú, dús fekete haját ide-oda dobálta, csámcsogott a rágóval - amiért máskor simán kitekertem volna a nyakát, de most még ezt is eltűrtem tőle. - Mit bámulsz? - nevetett fel harsányan. 

- Téged - karoltam át -, gyere, elviszlek egy fasza kis helyre. 

Besuhanva a Skyba, azonnal leültettem egy üres bokszhoz, és ledobtam elé egy kólát. 

- Amint lesz egy szabad percem, leülök és beszélgetünk. Ígérem - hajoltam oda hozzá. Kicsit bántott, hogy nem tudok vele beszélgetni, de nem lehettem lezser munkaidőben, azonnal kirúgtak volna. 

- Csak nyugodtan - mosolyodott el - elleszek itt. 

Ide-oda rohangálva vetettem néha egy pillantást Sophia felé, akit szokás szerint vagy öt fiú vett körbe. Nevetve ráztam meg a fejemet akárhányszor elmentem a boksza mellett, ő pedig "most mit csináljak, túl szép vagyok" pillantásokat vetett felém. 

Sophiát mindig körbeugrálták a fiúk. Soha egyetlen férfi után nem kellett szaladjon. Ha elhagyta egy, pótolta vagy három, nem esett kétségbe. 

- Most van körül-belül negyed órám - pillantottam le az karórámra. - Hess innen fiúk - túrtam szét az idegen társaságot, akik sóhajtozva felálltak, majd arrébb bicegtek. - Semmit nem változtál - nevettem fel, ahogy a csalódott fiúkra néztem. 

- Te sem - mosolyodott el -, ugyan az a bolondos csaj vagy, és a hajad sem nőtt semmit - kezdte el  tapogatni a hajvégeimet. 

- Tudsz valamit a testvéreimről? - néztem aggódva a szemeibe.
- Tegnapelőtt találkoztam Olíviával, jól vannak Cass - ölelt meg bátorítóan -, azt mondta felakart hívni, de a nevelőapátok elvágta a telefont - kortyolt egyet a kólába, nekem pedig összeszorult a szívem. - Ezt adta a kezembe - kezdett el a táskájában matatni, majd előrántott egy borítékot, és a kezembe nyomta.
- Kösz, Soph - kezdtem bele az érzelgősségbe, ami nem igazán jellemző rám, Los Angeles mégis kihozta belőlem.
- El ne kezdj nekem bőgni, mert akkor én is elkezdek, és lefolyik a sminkem, amitől csúnyán fogok kinézni, és nem lesz aki fizet nekem - sorolta az érveket egymás után, én meg csak fintorogva hallgattam. Tényleg nem változott semmit sem.
- Hol fogsz aludni? - érdeklődtem tovább.
- Annál a fiúnál aki a munkát is ajánlotta. Már két hónapja járunk - kezdett el suttogni.
- Miért suttogsz? - néztem rá érthetetlenül.
- Szerinted fizetnek nekem ha tudják, hogy párkapcsolatban élek?
- Csajszi - veregettem meg a vállát -, ez Los Angeles.

További kiszolgálások következtek és az idő sehogy sem akart múlni. Az embertömeg egyre csak nőtt - az igényeikkel együtt. Senkit nem zavart, hogy holnap hétfő és kezdődik a hét előröl.
Az idő mintha csak megállt volna. Régen bármit megtettem volna azért, hogy megálljon, vagy csak lelassuljon. Körülnéztem.
- Nem otthon vagy, Cass - mondogattam magamnak - már nincs mitől félned, nem otthon vagy.
Mély levegőt vettem. Felnéztem az órára amit a bárpult fölé helyeztek. 10:59, máris elmúlt három perc.
- Mit kérsz? - kérdezte a hátam mögül Tracy az egyik vendégtől.
- Egy privát órát veled - hangzott a válasz. Még így is érzékeltem, hogy mosolyog miközben mondja, mosolygós a hangja.
- Slash - fordultam meg sóhajtozva -, nem fog összejönni - dobtam le elé a konyharuhát. Tracy hangosan felnevetett mellettem, majd fejcsóválva arrébb lépett, hogy hallja a következő vendék óhaját.
- Szóval ez az a híres Sky - könyökölt fel Slash a bárpultra, majd alaposan körbevizsgálta a helyet. - Nem is rossz - fordult vissza elismerően.
- Totál részeg vagy - nevettem fel halkan. - Hol vannak a többiek? - térdelek fel a pultra, hogy jobban szétnézhessek. Ez a hátránya annak, ha baromi alacsony az ember. Lószart sem lát.
- Vagyis hol van Duff? - mosolyodik el pimaszul.
- Mondom a többiek, te majom - nevettem fel újra. Folyton nevetnem kell, ha ezzel az idiótával vagyok.
- Valahova leültek, úgyhogy jobb lenne ha kiszolgálnál minket - kezdett fenyegetőzni a göndör.
- Már így is részeg vagy - tettem csípőre a kezem. - Ne nézz így rám, mint egy kiskutya - vigyorodtam el akaratlanul is. - Jól van, mutasd meg, hogy hol ültök.
Követve az emberek között Slash bongyor haját az egyik oldalsó bokszhoz vezetett, pont Sophia bokszához. Gondolhattam volna.
Mindenki ott volt aki számított. Steven aludt egy gruppi ölében, Izzy Sophia fülébe suttogott valamit, amin mind a ketten baromi jól szórakoztak, Axl az ölében tartott egy hosszú, szőke hajú lányt - akinek mellesleg kicsit megszaladt a sminkje, itt-ott zöld volt a szemöldöke, látszólag ez senkit nem érdekelt rajtam kívül -, Duff iszogatott valami löttyöt, fogalmam sincs honnan szerválhatta, de elég gusztustalan volt a kinézete, és minden nyelés után undor ült ki az arcára.
- És itt a pincérnő - konferált be Slash, akár egy bokszolót, az "ő" betűt pedig eléggé elhúzta.
- Jól van, haver, felfogtuk - szólt rá Axl Slashre, aki már fél perce az "ő" betűt visította. Slash vállat rántva ledobta magát Duff mellé.
- Add azt ide - kaptam ki Duff kezéből az általa italnak nevezett trutyit. - Minek iszod ezt a szart? - szagoltam bele. Mintha csak elpusztult állatok lettek volna beledarálva. - Baszd meg - kezdtem el köhögni.
- Nincs másra pénzünk, jelenleg - mondta Slash totál lehangoltan. Jobban megviselte, hogy nincs italra pénze, mint bármi más. Elnézve a társaságon elég szerencsétlenül néztek ki. Nyúzottak voltak, álmosak, és talán éhesek is. Az illatuktól pedig simán berúghattam volna, mintha alkoholba fürdöttek volna tegnap este.
- Rendben - sóhajtottam egy nagyot. - Mindenkinek fizetek egy kört, azután ha úgy gondoltátok, hogy haza szeretnétek menni a pótkulcs a lábtörlő alatt van. Menjetek fel hozzám, fürödjetek le, egyetek valamit. Tegnapelőtt feltöltöttem a hűtőt, azután feküdjetek le a nappaliba. Az én szobám számotokra, és ezeknek a hölgyeknek - mutattam az Axl ölében tartott lotyóra - belépni tilos. Ennyit kérek. Rendben? - néztem körül. Pár pillanatra értetlenül néztek rám, Izzy volt az első aki megszólalt.
- Kösz Cass.
- Hozod már azt a sört? - türelmetlenkedett Slash. Erősen magamhoz öleltem, csakhogy éreztessem vele; nem zavar, hogy faszfej.

3:45

Már a panellakás ajtajában hallottam a zenét, ami a szobámból dübörgött. Hát persze, hogy megtalálták a zenelejátszót, és nagy valószínűséggel azt a kevéske sört is, amit Sashának és magamnak tartogattam egy csajos estére.
Kettesével véve a lépcsőfokokat szaladtam fel a lakásomhoz. Ahogy benyitottam a zene halkulni kezdett. A nappaliban lévő ablakhoz léptem, és kinyitottam azt, hogy a temérdek füst - amit akár vágni is lehetett volna - kiszivárogjon a friss levegőre. Amikor végre kiürült a füsttől a szoba annyira, hogy láttam is valamit, alaposan körülnéztem. Egy húsz fős kis társaság gyűlt össze, ebből tíz táncoslány volt, a többi részeg, befüvezett rocker. Eszeveszettül buliztak - nem zavarta őket, hogy időközben a zene lehalkult.
Belépve a mosdóba kicsit levizeztem a nyakamat, hogy lehűtsön, és ne ugorjak azonnal mindenki torkának egy kenyérvágókéssel. Belenézve a tükörbe, megállapítottam, hogy hajnali négykor sem nézek ki rosszabbul, mint délután.
Kilépve az ismét füstös nappaliba teljesen lehalkítottam a zenét, mire kaptam pár "dögölj meg", és "hangosítsd vissza, te kurva" beszólásokat. Nyilván nem tudták, hogy az én lakásomban vannak.
- Vége a bulinak - ordítottam el magam -, induljatok hazafelé - léptem oda a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam, ezzel is nyilvánvalóvá téve szándékaimat.
- Én maradhatok? - állt meg előttem egy hosszú hajú, szakállas alak. Enyhén büdös volt, és tenyérbemászó arca. - Szórakozhatnánk, meg ilyesmi.
- Takarodj - löktem ki az ajtón, majd tiszta erőmből rácsaptam azt, és be is zártam a biztonság kedvéért. Visszasétálva a nappaliba Slasht és Axlt találtam a földön ülve, az ágynak támaszkodva.
- Nem ennyit akartunk hívni - mentegetőzött Axl.
- Semmi baj - mosolyodtam el. - Mindjárt hozok nektek párnákat.
Őszintén, nem volt okom neheztelni rájuk, és különben is túl fáradt voltam ahhoz, hogy veszekedjek bárkivel is, vagy kérdőre vonjam őket.
Belépve a szobámba előhalásztam az összes párnámat, és takarómat. Alaposan átszaglásztam őket, hogy biztosan jó illatuk van-e, majd kiléptem a teraszra, ahonnan hallottam Izzy beszűrődő hangját. Stevennel ült odakint, és valamiről nagyon elmélkedtek.
- Takarodó van, nagy legények - álltam meg előttük a párnákkal, és pokrócokkal. - Vegyetek el egy párnát, és egy takarót, azután keressetek egy szimpatikus helyet ahol aludhattok - utasítottam őket.
- Rendben anyu, jó éjt - ölelt meg vigyorogva Steven, majd elvette tőlem az egyik kék párnát, és bement a lakásba.
- Még egyszer kösz, hogy ennyi mindent megteszel értünk - csókolt homlokon Izzy, majd ő is Stevenhez hasonlóan elvette a részét.
Izzyt követve ledobtam Slash elé a legpuhább párnát, aki úgy döntött az előszobaszőnyegén szeretne aludni. Steven és Axl a kanapét vették birtokba. Axl feje az egyik oldalon volt, míg Steven feje a másikon, Izzy pedig nemes egyszerűséggel a dohányzóasztalra feküdt.
- Hol van Duff? - néztem körül.
- A szobádba - morogta Steven a paplan alól. - Baszd meg Axl, ne fogdoss már!
- Én fogdoslak? Te nyomod fel a talpad a seggembe, baszd meg - lökött egyet a vihogó szőkén.
- Mert ott meleg van - erősködött Steve.
- Jézus Istenem - morgott Axl tovább.
Nevetve bevágtam magam a szobámba és alaposan körülnéztem. Duff az ágyam alatt feküdt, barna csizmája hanyagul feküdt mellette, cigis dobozát az ágyamra dobta.
- Mássz onnan ki - lökdöstem meg az arcát. Egy szó nélkül kimászott, majd az ajtó felé vette az irányt. - Aludhatsz itt, ha gondolod. Van hely a földön számodra.
- Megtisztelő - vágta le magát a puha szőnyegre.
Lekapcsoltam a villanyt, majd villámgyorsan átöltöztem a pizsamámba.
- Más lányok lenge kis hálóingekben alszanak, vagy éppen semmiben, te pedig egy kacsás, mindent takaró pizsamában - röhögött Duff a földről.
- Láttál te egyáltalán felöltözve lányt? - másztam be az ágyamba. Alaposan betakargattam magamat. Eddig borzasztó álmos voltam, de mostanra elmúlt. Csak beszélgetni szerettem volna valakivel, nagyon hiányzott már egy olyan beszélgetés, ahol nem a piákról volt szó, és azok áráról.
- Láttam. Anyám mindig fel volt öltözve, meg te is - válaszolta egyre álmosabb hangon. - Bár te még levetkőzhetsz - röhögött fel erőtlenül.
- Pedig már azt hittem komolyan fogunk beszélgetni - válaszoltam csalódottan, de Duff már nem hallotta, felhorkantott egy nagyot, amitől vihogni kezdtem, de nem ébredt fel.

11:30

Már egy órája takarítottam a tegnapi rögtönzött bulijuk után. Minden tele volt sörösüvegekkel - ezek szerint a vendégek sem üres kézzel érkeztek -, a konyhába valaki behányt - bárcsak tudnám ki volt, a hajával törölném fel.
Sokban nehezítette a dolgomat az is, hogy többszöri ébresztés után sem voltak hajlandóak a fiúk felkelni. Izzy egyszer felnézett a dohányzóasztalról, de esze ágában sem volt segíteni nekem, inkább visszaaludt.
Miután mindennel végeztem beálltam a tus alá, és amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam, majd felkaptam magamra egy pólót és egy szakadt nadrágot. Totál megfeledkezve arról, hogy Slash a fürdőszobaajtó előtt alszik kivágódtam azon, ezzel felbukva a békésen szunyókáló Slashen, és fejjel nekiesve a falnak hatalmasat csattantam.
- Mi a tökömet csinálsz? - ült fel Slash az oldalát tapogatva.
- Szerintem eltört az orrom - tapogattam meg a sérült területet. - Slash, nekem eltört az orrom?! - kezdtem el hisztériázni. Az orrom volt az egyetlen büszkeségem.
- Mutasd - hajolt közelebb. Állam alá téve a kezeit, jobbra-balra forgatta a fejemet, és komolyan vizsgálta az orromat.
- Na? - kezdtem türelmetlenkedni.
- Fasz tudja - hajolt el, majd végigfeküdt a szőnyegen.
- Rohadj meg - álltam fel, továbbra is attól tartva, hogy eltört. Utam azonnal Axl felé vezetett. - Axl - kezdtem el ébresztgetni orrhangon. - Axl, kelj fel.
- Mi az? - ült fel totál kómásan. Haja összevissza állt, és gyanítom, hogy egy percig arról sem volt fogalma, hogy hol van.
- Szerinted eltört az orrom? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Így nem tudom megállapítani, ha nem veszed le az ujjaidat róla - forgatta meg a szemét, majd a kezemhez nyúlva lehúzta az orromról azokat. - Nem - vágta rá egyből, majd visszafeküdt az ágyba.
- De fáj - kezdtem el nyafogni.
- Az még nem azt jelenti, hogy eltört - válaszolta okoskodóan.
Nagyot sóhajtva a megkönnyebbültségtől főztem magamnak egy erős kávét és kiültem az erkélyre. A gyerekek már megint odakint játszottak. Legszívesebben leugrottam volna közéjük, és beálltam volna kapusnak. Bár már így is elég bolondnak gondolhatnak a szomszédok, mondjuk soha nem voltam az a típus akit érdekelt volna különösebben, hogy mit gondolnak róla az emberek. Los Angeles hatalmas önbizalmat adott nekem, egy olyan önbizalmat amit Indiánában elvettek tőlem, anyu és a nevelőapám.
- Basszus a levél - jutott eszembe hirtelen. Beszaladva a szobámba azonnal elkezdtem kutakodni a táskámba ahova csúsztattam a levelet. Ismételten kiülve az erkélyre remegve nyitottam ki a borítékot.
- Mit csinálsz? - ült le mellém Duff másnaposan. - Baj van? - utalt a rémült arckifejezésemre.
- Fel... felolvasnád ezt nekem? - nyújtottam át neki remegve a gyűrött papírt.
- Persze - kapta ki a kezemből, majd olvasni kezdte. - Drága Cass. Idehaza minden rendben van... többnyire. Jenny kitűnővel zárt, Maya pedig rengeteget emleget téged. Hiányzol nekünk. Bár jobban jársz, ha még nem jössz haza, Joe borzasztóan mérges rád, azóta is, még a telefonkábelt is képes volt elvágni, csakhogy elszakadj tőlünk, de már nem félünk Cass. Mi is elszökünk majd, csak idő kérdése. Olívia - fejezte be Duff, majd letette elém a lapot. Gyönyörű gyöngybetűkkel voltak felírva az ocsmány szavak. A fejemben csak úgy repkedtek a gondolatok. Egyszerre voltam szomorú és dühös. Azt kívántam bár itt lenne Joe, a nevelőapánk és behúzhatnék neki egyet. Vajon ugyanúgy bánik velük, mint ahogy anno velem? Nagyon remélem, hogy nem.
- Kösz Duff - töröltem meg a szememet, mielőtt egy könnycsepp is kicsordulhatott volna belőle.
- Ki az a Joe? - nézett rám kíváncsian.
- A nevelőapám.

III. fejezet

1 9 8 5, április

Telefoncsörgésre ébredtem. Szélsebesen kirohanva az előszobába gyorsan csaptam fel a kagylót - remélve, hogy valamelyik húgom telefonál. Nem hallottam felőlük egy hónapja.

- Cassidie, itt Area, csak szólni akartam, hogy ma egész éjszakára leszel beosztva - csicseregte Area a vonal végén. 

- Rendben - túrtam bele a hajamba csalódottan, majd letettem a telefont. Pedig tényleg reménykedtem abban, hogy a családomból keres valaki. 

Kicsoszogva a konyhába főztem magamnak egy jó erős kávét, majd rágyújtva átmentem a szobámba, és kiültem az erkélyre. 

A gyerekek már egész korán itt szoktak játszani. Néha olyan jó elnézegetni őket. Gondtalanul szaladgálnak, játszanak. Basznak a számlákra, meg lakbérre, vagy arra, hogy éppen nincs cigire pénzük, lejönnek és jól érzik magukat. Itt, ezen a koszos kis kosárlabda pályán, amit körbekerítettek a tölgyfák hatalmas lombjai, hűvöst adva nekik akár a harmincnyolc fokos hőségben is. 

- Jó reggelt - morogta mellőlem Axl, majd levágta magát a mellettem lévő nádszékben. Magára csavarta teljesen a takarót, haja kócosan állt, szemei olyan karikásak voltak, hogy megállhatott volna benne simán a víz. Arca fakó volt, mintha még soha életében nem látott volna napot. 

- Miért van rajtad fordítva a blúz? - mosolyodtam el. 

- Rutinból szökni akartam - beszélt továbbra is a rekedtes hangján.
Pár perces csönd állt be közöttünk, halkan kortyolgattam a kávéból, ő pedig álmosan meredt maga elé. 

- Jól énekelsz - szívtam egy mélyet a cigiből, majd a csikket lehajítottam a vihogó fiatalok közé, mire kaptam pár anyázást. Axl némán figyelte ahogy bemutatok nekik, vagy visszakiabálok valami idiótaságot, megvárta még ismét teljesen ráfigyelek, hogy azután egy vállrántással elintézze az egészet. - Kárnak hálálkodsz - húztam gúnyos mosolyra a számat -, nem azért mondtam, hogy ódákat zengj rólam - bokszoltam egyet a vállába. 

- Kösz. 

Nevetve engedtem neki, hogy kortyoljon egy hatalmasat a kávémból, majd a kis asztalon pihenő egyetlen szál cigimet elcsórva meggyújtsa azt, és azonnal el is füstölje. Csend állt be kettőnk között. Igazából szart sem tudtam róla, mégis engedtem, hogy itt aludjon, elszívja a cigimet, vagy megigya a kávémat.
- Tetszik a lakásod - fordult felém -, nem nézné ki belőled az ember, hogy tiszta vagy.
- Anyád - röhögtem fel -, most bókoltál, vagy sértegetsz?
- Is-is - röhögött fel.
- Szóval egy suttyónak nézek ki, akiről azt gondolhatják az emberek, hogy egy szeméttelepen lakik, akárcsak te? Már megbocsáss, anyukád nem tanította meg, hogy a használt nőket ki kell dobni a kukába? - vigyorodtam el győzedelmesen. Axl először komoly arccal vizslatott, majd kitörő nevetéssel fogadta beszólásomat.
- Nem, nem beszélgettünk soha erről - rántott egyet a vállán továbbra is mosolyogva.

*

1 9 8 5, május 

- Két vodka, és egy koktél - léptem oda a bárpulthoz totál leizzadva. Ma különösen sokan voltak a bárban, egész este le-fel rohangáltam, futkostam ide-oda, és egyszerűen annyira lefárasztotta az agyamat a sok pia megjegyzése, hogy eléggé el is álmosodtam, pedig még csak éjfél volt. Hol van még a hajnal?! 

- Tessék - nyomta a kezembe Tracy, aki szintén hulla volt. 

- Két koktélt adtál, és egy vodkát - nevettem el magam. 

- Nem azt kérted? 

- Nem - tettem le a pultra a tálcát -, két vodka és egy koktél. 

- Ne haragudj, csak már nem bírom ezt idegekkel - panaszkodott, miközben letette elébem a vodkát. 

- Pihenj kicsit - simítottam meg a vállát -, megoldjuk Areával - kacsintottam egyet rá, majd elindultam vissza az embertömegbe. 

A hangszórókból egy Kiss szám üvöltött, a táncparkettet ellepték a fiatalok - aminek ebben a pillanatban egyáltalán nem örültem, mert félő volt, hogy kiütik a kezemből az italokat. A bárpultra már rá voltak dőlve az idősebb emberek, annyira részegek voltak. A bokszokat ellepték a nagyobb társaságok, a színpadon két lány vetkőzött - igazából senki nem kérte meg őket, maguktól csinálták a műsort. Csak egy tipikus szombat este volt. 

Visszasietve a pulthoz egy újabb rendelést adtam le, de mire kinyögtem, hogy mit is kell elfelejtettem, így ismét vissza kellett menjek a hangos társasághoz, hogy megkérdezzem mi a fenét rendeltek. 

- Bocs - kezdtem el kiabálni -, elfelejtettem mit rendeltetek. Elismételnétek? 

- Ezek a tyúkok még erre sem képesek - mondta gúnyosan egy szakállas, idősebb férfi. Elengedve a fülem mellett a beszólását mosolyogva vártam a rendelést, pedig legszívesebben a szájába léptem volna. - Öt sör, két kóla és egy koktél. 

- Rendben - fordultam meg, majd iramodtam vissza a pulthoz. - Öt sör, két kóla és egy koktél - harsogtam túl a zenét, Tracy pedig hüvelykujját mutatva jelezte, hogy megértette, és meg is jegyezte. 

- Cass - kiabált Area - gyere, egy csaj  rosszul van a vécében - rángatott a mosdó felé. Jellemző. Mindig az én dolgom kirángatni őket a friss levegőre. 

- Megoldod? - néztem Tracyre aki egy "hogy a faszba ne?" nézéssel megnyugtatott, így teljesen a feladatomra tudtam koncentrálni. 

Bevágódva a mocskos mellékhelységbe egy lány lábát véltem kilógni az egyik fülkéből. Area visszasietett segíteni Tracynek, rám pedig várt a piszkos munka. Benyitva a fülke ajtaját borzalmas látvány terült elém. A lány hosszú barna haja szétterült a földön, tiszta mocsok volt. Az orrából és a szájából ömlött a vér, a kezében egy kis zacskódarab, amiből rögtön tudtam következtetni mi is a pontos baja. Felrángatva a földről elkezdtem erősen pofozni, hogy kicsit észhez térjen. Nem sokon múlott, hogy nem fulladt meg a saját vérében. A csaphoz sietve bevizeztem a kezeimet, majd elkezdtem az arcát törölgetni vele. Ideges voltam, mert nem nyitotta ki a szemét. A vér a fülemben lüktetett, csak a basszust hallottam a kinti zenéből. Szédültem. 

Máskor is volt már ilyen - nyugtattam önmagamat, de akkor hánytak, vagy csak annyira be voltak állva, hogy nem tudtak magukról. Ilyen még nem fordult elő, hogy meg sem mozdultak. 

- Hívd a mentőket - szaladtam oda pulthoz, mire Area amilyen gyorsan csak tudta tárcsázta a mentősöket, én meg visszaszaladtam az idegen lányhoz. Úgy feküdt ahogy otthagytam. Basszameg. 

Két perc múlva már a hordágyon gurították, túlélte. De nem sokon múlott. Hatalmas kő esett le a szívemről, akkora, hogy még Dél-Amerikában is meghallották. 

Mocskos egy világ, annyi szent. 

Már hajnalodott amikor kivágódtam a Sky ajtaján. Kifejezetten meleg volt, mégis fáztam, teljesen felfordult a bioritmusom, már azt sem tudta a szervezetem, hogy nyár van, vagy tél, éjszaka, vagy délután.
Ösztönösen tettem az egyik lábamat a másik elé, szinte szaladtam. Semmi másra nem vágytam jobban, csak arra, hogy letusolhassak és szétterülhessek az ágyamon. Befordulva az utcámba, észrevettem egy bongyor hajú, magas fiút bóklászni a bokrok között. Mosolyogva indultam el az irányába, reménykedve abban, hogy Slash lesz az, akit lassan három hete, hogy nem láttam - ahogy a többieket sem.
- Slash - futottam oda hozzá, de amikor megfordult rájöttem, hogy csak egy lenge öltözetű lány az. - Bocs, elnéztelek - kezdtem el szabadkozni, a lány meg fittyet hányva rám tovább sétált.
- Hát mindenhol minket keresel - röhögött fel a hátam mögül valaki. Megfordulva Izzy pimasz tekintetével találtam szembe magam. Hanyagul eldobta a cigijét, majd ugyanolyan lazasággal széttaposta az aszfalton.
- Szia - öleltem meg hosszasan köszönésképpen. Az ölelés nagyon hosszúra sikeredett, annyira álmos, és fáradt voltam, hogy eltudtam volna aludni erősen tartó karjaiban.
- Hé-hé - pofozott meg szelíden -, nem gondolod, hogy egész éjszaka itt tartalak, még te, akár egy ló állva alszol - kuncogott fel. - Nem vagyok teljesen beszámítható - vallotta be őszintén, én pedig félig csukot szemmel figyeltem rá. - Különben is - túrt a hajába -, a csaj akit felszedtem valahol itt van a bokorban. Haza találsz egyedül? - vigyorodott el.
- Persze - nyögtem fel -, akkor majd találkozunk - indultam tántorogva tovább. Szóval velük leginkább éjjelente lehet találkozni, akkor aktívak.
Belépve a lakásomba azonnal elöntött a nyugodtság, legszívesebben az előszoba puha szőnyegére levetettem volna magam, és aludtam volna száz évig, akár Csipkerózsika. Ösztönösen csináltam mindent - csukott szemmel, arra sem volt erőm, hogy káromkodjak mikor belerúgtam az ágy szélébe, vagy nekimentem az ajtófélfának. Csak nyögtem egyet, és kúsztam tovább.
Hajnali ötkor már az ágyamban feküdtem, és esküszöm, hogy egészen addig nem becsültem meg igazán az ágyamat, meg is fogadtam önmagamnak, hogy amint felkelek reggel - vagy délután - megölelgetem.
Másnap dél körül hatalmas nevetésekre ébredtem fel. Mintha Slasht hallottam volna beszélni, és néha Duff mélyebb hangja is behallatszott.
- Mi a fasz? - dörzsölgettem a szemeimet álmosan. A kis nappaliban találtam a fél Guns n Rosest, és három... hm, gruppit, vagy mi is ezekre a szakszó. Steve éppen a pizzámat majszolta befelé, Slash a tévét bámulta, Duff egy vicces történetet mesélt egy idegen pasasnak, a három lány pedig Stevent fűzte - igen, egyszerre hárman.
- Neked is jó reggelt - kapta felém a fejét Slash, mire göndör fürtjei ide-oda himbálóztak. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.
- Pizzát? - nyújtotta felém Steven a pizzás dobozt.
- Megkínálsz a saját kajámmal? - ültem le mellé törökülésbe hitetlenkedve, majd kivéve az utolsó előtti szeletet, jóízűen rágni kezdtem, Steve pedig csak idiótán vigyorgott.
- ...erre kidobtak onnan minket - mesélte továbbra is Duff az érdekfeszítő sztoriját elfúló hangon, amin az ismeretlen fiú akkorákat nevetett, hogy félő volt leszakad a mennyezet.
- Amúgy Cassidie vagyok, és ez az én lakásom - nyújtottam a kezem a fiú felé.
- Marc - rázta meg gyengéden a kezemet mosolyogva. Rendes palinak tűnt. - Tetszik a lakásod - nézett körül. - Tíz éves korom óta nem voltam ilyen rendezett kis kéróban.
- Akkor üdv itt, ahol az idióták mindig összeszaladnak - nevettem fel Slashékre célozva, mire Duff is elvigyorodott.
- Sűrűn itt leszünk  - nevetett velem együtt Marc is.
- Pszt - intett le minket Slash - kezdődik a Dallas.
- Ember - kezdett bele Duff, de Slash nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
- Kussolj már el - intette le ismét Duffot, majd a tévé felé fordult, a magas szőke meg csak felröhögött.
Már negyed órája néztük a sorozatot. Slash senkinek sem engedte, hogy megszólaljon, az egyik lányra annyira feldühödött, hogy hazaküldte azt, mire a többi lány is vele tartott. Stevennek is feltűnt egy idő után, hogy a gruppijai elmentek, így kissé csalódottan, de ennek ellenére kíváncsian nézte az epizódot.
Duff mellé ledobva magam szétterültem a díványon. Soha nem voltam az a szégyenlős típus, így akkor sem éreztem zavarba magam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve ölébe hajtottam a fejemet, amire ő csak mosollyal felelt.
- Meddig tart még ez a szar? - hajolt le hozzám, hogy a fülembe bírja súgni.
- Nem  tudom, maximum negyvenöt perc - súgtam vissza neki félve, hogy Slash meghallja, és esetleg engem is elküld a saját házamból.
Duff csalódottan sóhajtott egyet, Slash pedig egyre hangosabban szidta Jockeyt, Marc már bealudt a fotelben, gondolom húzós estéje volt, Steven pedig vigyorogva nézte a műsort.
- Én ezt nem bírom tovább - tápászkodtam fel nevetve és elindultam az erkély felé.
- Akárhová mész is, várj meg - állt fel röhögve Duff is, majd kiült velem a kis teraszra.
- Cigit? - dobtam le elé a dobozt.
- Kösz - húzott ki egy szálat belőle.
- Meggyújtsam neked, vagy megy már egyedül is? - kezdtem el heccelni, utalva a legelső találkozásunkra.
- Gyakoroltam otthon - válaszolta kurtán. - Apropó, hogyhogy van lakásod? Mármint nem mindenkinek sikerül ilyen lakásra szert tennie, egy ilyen jó helyen.
Nem számítottam erre a kérdésre. Fogalmam sem volt róla, hogy őszinte választ adjak neki, vagy csak kitaláljak egy történetet, ami mesébe illő.
- Hát - fújtam ki a füstöt, ezzel is időt nyerve magamnak -, a nagynénémé volt - rántok egyet a vállamon. Ami igaz is, csak az már egy másik történet, hogy hogyan lett az enyém.
- És ő hol van? - tette fel az újabb kérdést.
- Nem tudom - válaszoltam neki. - Amikor ideköltöztem egy éve, akkor még tudott önmagáról, és önszántából adta ide a lakást. Borzalmas állapotban volt. A falak lehányva, patkányok mindenfelé, szétvert ajtók, ablakok. Borzalmas volt - fújtam ki egy újabb adag füstöt. - Alkoholista, de lassan egy éve nem tudok róla semmit sem.
- Nem... nem tudtam - kezdett el Duff habogni.
- El ne hidd - nevettem fel. - A másik utcában lakik, amikor hozzáment a jelenlegi hapsijához erre a házára már nem volt szüksége, én meg kaptam a lehetőségen - meséltem neki elfojtott mosollyal.
- Rohadj meg, totál elhittem - nevetett fel ő is. - Ezek veszekednek bent? - kezdett el Duff fülelni. Azonnal felpattantunk, és berohantunk a nappaliba.
- Jockey csak jót akart - üvöltötte Steven.
- Jockey soha nem akar jót, csak kiakar baszni Bobbyval, meg azzal a szőke csajjal, akit amúgy simán meghúznék - válaszolta sértődötten Slash. - Ha figyelmesen nézted volna az epizódokat az elejétől tudnád miről beszélek.
- Én is meghúznám - mosolyodott el Steven.
- Ez az én barátom - karolta át Slash, majd lekuporodva a tévé elé folytatták a bámulását.
- Most akkor nem veszekednek tovább? - pillantottam fel csalódottan Duffra. Röhögve megrázta a fejét, majd levetette magát az ágyra.
- Hé - állt fel Slash. - Úgy is vége a sorozatnak, nem nézünk át valahova? Ha jól hallottam Savannah tart valami bulit.
- Délután kettőkor? - néztem fel a faliórára.
- Egész messze van, pláne gyalog - állt fel Steven is. - Gyere Marc - rántotta fel Steven a még mindig szunyókáló Marcot. Duff felpattanva a fiúk után eredt, akik - a még mindig bóbiskoló szerencsétlent húzták az ajtó irányába.
- Te nem jössz? - fordult vissza.
- Össze kell takarítsak - mutattam arra a disznóólra amit maguk után hagytak.
- Segítsek? - adta a kezembe a pizzás dobozt mosolyogva.
- Nem kell, menj csak - bokszoltam egyet a vállába.
- A kulccsal mi legyen? - himbálta meg ujjaira csavart kis pótkulcsot.
- Tedd a bejárati szőnyeg alá, majd megtalálja az akinek kell - rántottam meg a vállam.

Egy-kettő összepakoltam. Négyet mutatott az óra. Unottan lépdeltem be a fürdőszobába, hogy letusoljak, és elkészüljek az esti műszakra. Mókuskeréknek éreztem az egészet.
Megengedve a langyos vizet ellazulva álltam a tus alatt. A bőrömön végigcsurgott a tusfürdő, melynek kókusz illata az egész teret betöltötte.
Miután végeztem a tusolással a barna miniszoknyámat magamra erőszakoltam, felvettem egy fehér toppot és elindultam a Skyba.
Végig vonulva az utcán mindig kellemetlenül éreztem magam a "felszerelésem" miatt. Egyszerűen nem voltam ez a típus. Inkább azon lányok közé tudtam volna magamat sorolni, akik hosszú nadrágokban jártak, imádták ha összekócolja hajukat a szél, és kerülték a miniszoknyás helyzeteket.
- Csini vagy - fordult utánam egy suhanc kaján mosollyal az arcán.
- Apád is dicsért tegnap - mosolyogtam vissza rá, mire furcsán elfintorodott, talán nem erre a válaszra számított.
Mosolyogva tettem meg az út további részét. Annyira büszke voltam önmagamra, hogy körül sem néztem kinek is mentem neki.
- Hé, nem is köszönsz nekem? - ölelt meg vigyorogva az ismerős alak.

II. fejezet

"...Or, if you need a friend..."

- És ez a lakásom - nyitottam be az ócska ajtót. A kulcsokat ledobtam az ajtó melletti kis asztalra, a cipőmet berúgtam a sarokba, majd körül néztem én is, mintha most jártam volna itt először. Mindig tisztán tartottam a lakást, lehettem akármilyen fáradt, vagy akármilyen mámoros is.
Egy kis előszoba vezetett a nappaliba. Nem sok minden fért el az apró helységben. A falon végig egy régi szekrény volt, amibe be volt vágva egy használhatatlan tévé, néha-néha fogtam valami adást - az is a Dallas volt, amit csak tényleg akkor néztem meg, ha már nagyon unatkoztam. A szekrény kis polcain végig voltak téve képek; anyuval, a húgaimmal, és a nagyszüleimmel, illetve az egyik családi fotón rajta volt a nevelőapám, akinek erőteljesen lefirkáltam tollal az arcát. A szekrény fiókjaira Aerosmith és Rolling Stones lemezborítók voltak felragasztva, meg egyéb matricák. A nappali közepén egy rozoga ágy árválkodott, és egy üvegasztal. Oldalra nézve a pici konyhám, és fürdőszobám volt látható egymás mellett, balról pedig a még kisebb hálószobám, amiben a "hatalmas" alig két személyes ágyam volt, fölötte telefirkálva mindenféle idézetekkel, mint például a "Dark Angel", vagy "Ten tons of lies". De ezek mellett még volt vagy ötven baromság felfestve. Egyenesen imádtam. A hálószobából egy erkély nyílt az utcára - jobban mondva egy kosárlabda pályára. Ennek köszönhetően minden reggel gyerekzsibongásra ébredhettem. Micsoda szerencse.
Oldalra nézve fürkésztem Slash arcát. Talán nem fog tetszeni neki, vagy kineveti az egérlukra hasonlító, otthonnak nevezett izémet.
- Talán nem a legjobb - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Hülyéskedsz? Ez kurva jó - vetette le magát az ágyra. - Csövezhetek itt néha? - borzolta fel fekete fürtjeit, majd ismételten kényelembe vágta magát a díványon.
- Persze - röhögtem fel miközben leültem az ágy szélére, elővéve a zsebemből a pótkulcsot Slash kezébe nyomtam.
- Mi ez?
- Pótkulcs, hogy bármikor bejöhess - mosolyodtam el.
- Kösz - simított végig a kezemen.
Slash felállt és bekapcsolta a tévét, majd ugyanolyan pózba visszafeküdt. Felnéztem az órára, ami a fejünk fölött díszelgett, délután négy óra. Bassza meg, a Dallas megy.
- Dallas? - vigyorodott el.
- Ezt az egy kurva adót viszi - rántottam meg a vállam röhögve, majd arrébb dobva a lábait odakuporodtam az ágy sarkába.
- Pedig már pont faszán elhelyezkedtem - kezdett zsörtölődni, mire egy párnát csaptam az arcába -, anyádat - vágta vissza. Ezt csináltuk még pár percig, amikor okos enged alapon a fejem alá gyűrtem a párnát, és figyeltem Jockey miről okoskodik az olajjal kapcsolatban. A kép néha eltorzult, volt, hogy a hang elment, de aránylag nézhető volt. - Ezt a szart fogjuk komolyan nézni? - törte meg a csendet Slash.
- Miért? Épp érdekes, hogy mi lesz Pamelával - néztem rá mosolyogva, mire ő szemét forgatva visszavezette tekintetét a kijelzőre.
- Hjaj - nyögött fel, majd elkezdett fészkelődni. - Ahj - nyavalygott ismét, és egy újabb pózba vágta magát.
- Állj már le - röhögtem fel olyan hangosan, amilyen hangosan csak tudtam. - Mi bajod van? - másztam mellé késztetve arra, hogy lábait kinyújtsa.
- Unatkozom - sóhajtott egyet újra. Felállva kikapcsoltam a tévét, majd csípőre tett kézzel megálltam előtte.
- Oké. Akkor mit akarsz csinálni?
- Üljünk be a Roxyaba - ült fel vigyorogva.
- Délután? - húztam fel a szemöldökömet.
- Ja, ilyenkor már mind ott ülünk - vigyorogott egy nagyot, majd elkezdte magára húzni farmerdzsekijét. - Jössz?
Felrántva bőrdzsekimet egyértelművé tettem, hogy benne vagyok. Miután bezártam a bejárati ajtót, hátára ugorva engedtem, hogy egészen Sunsetig vigyen. Érdekes volt. Alig ismertük egymást pár órája, mégis úgy viselkedtünk egymással akár az ezeréves barátok, és ezt rohadtul bírtam. Nem lelkiztünk, és mondtuk el egymásnak gondjainkat, sírtunk egymás vállán, csak hülyéskedtünk, semmi komolyság nem volt bennünk.
- Hé! - vágtam tarkón. - Nem nyúlkálunk - szorítottam nevetve egyet a nyakán.
- Bocs, automatikusan csináltam - kezdett mentegetőzni.
- Na most én téged - ugrottam le róla, majd terpeszbe vágtam magam.
- Megakarsz fogdosni? - vakargatta meg a fejét pimasz mosollyal.
- Nem, te hülye, vinni akarlak. Gyerünk - vágtam magam még nagyobb terpeszbe befeszítve minden izmomat.
- Nem bírsz el - röhögte el magát. Az emberek furcsállóan néztek ránk, néhányan mosolyogtak is. Elmehettünk volna akár a cirkuszba is.
- Ugorj már - utasítottam. Amikor derekamon megéreztem teljes súlyát, akkor esett le, hogy mekkora baromságot vállaltam be. Iszonyatosan nehéz volt. Ha büszkeségem nem ért volna az égig, letettem volna rögtön, de mivel a büszkeségem hatalmas volt, tettem pár lépést mielőtt végleg ledobtam magamról. - Nincs kedvem vinni téged - rántottam meg a vállamat.
- Na persze - kapott fel megint, így meneteltünk végig az utcán.

*

Már egy órája ott ültem közöttük. Eleinte feszengve éreztem magam a társaságukban, végül is Slashen kívül csak a nevüket ismertem, ők magukat nem. 

Eleinte attól is féltem, hogy nem leszek szimpatikus nekik, hogy nem illek oda, ezt Slashel is tudattam, aki egy "ugyan már" nézéssel le is rendezte az egészet. De így, egy óra elteltével már teljesen feloldódtam, és ugyanolyan felszabadultsággal beszélgettem pár táncos lánnyal, mint a göndörrel egy órája a lakásomban. 

Az egyik táncoslány neve Kristina volt. Folyamatosan locsogott, így fél életét megtudtam az az egy óra alatt. Tizenhat éves volt, drogproblémákkal küzdött, és pénzért vetkőzött. Állítása szerint nagyon szerette a munkáját, bár én láttam benne némi kételyt. 

A másik lány Lena volt. Ő nem sokat mesélt magáról, néha-néha teljesen elveszett Izzy szájában, ami olykor már kicsit undi volt, de megrántva a vállamat csak nevettem rajtuk egyet. 

- Mizu? - vágódott be mellém Duff. 

- Mindig ilyen komoly? - mutattam vigyorogva Axl felé, aki komoly arckifejezéssel kémlelte a társaságot. - Mintha olvasná a gondolatainkat. - Duff röhögve beleszívott a cigijébe. 

- Mindig. 

Egy pillanatra találkozott a tekintetem a vörössel, de abban a másodpercben ahogy összekapcsolódott a szemünk el is kapta a fejét, és Stevennel kezdett beszélgetni. Lebiggyesztve az ajkaimat belekortyoltam az előttem árválkodó kólába. 

- Mindig ilyen jó kislány vagy? - mutatott a kólás üvegemre Duff. 

- Általában.

- Általában? - húzta széles mosolyra a száját. - Vagy csak amikor kiütöd magad előző este? 

- Fogd be, én teljesen észnél voltam - erősködtem. 

- Akkor biztosan emlékszel arra mi történt miután felvittelek - ivott bele az olcsó sörbe. 

Nagyot nyeltem. Történt volna bármi is? Felvéve a póker arcomat mélyen a szemébe néztem. Basszameg. Tényleg történt valami? 

- Nyugalom, csak vicceltem - röhögött fel, majd becsatlakozott a Slash által mesélt érdekes történetbe. 

- Pöcs - bokszoltam a vállába erőteljesen. 

Kilenc óra körül elindultam hazafelé. Kellemes volt az áprilisi szellő, amely egy-egy fuvallatával lehűtötte fedetlen lábaimat. 

Velem szemben már gyülekeztek a fiatalok. Tupírozott hajak, festett szemek. Soha nem akartam ilyen lenni. Nem akartam a tömeget követni, nem akartam tömeglány lenni. Bár kimondottan tetszett a stílusuk, és örültem, hogy elhagytuk a Beatles féle gombafrizurát, ettől függetlenül ezt sem tartottam az igazinak. 

Lenézve a kezemben csüngő szál cigarettára eszembe jutott, amikor tizenöt évesen először kipróbáltam. Csakis azért, hogy bosszantsam a nevelőapámat és anyut. Leültem velük szemben a fotelba, elővettem a doboz cigimet és rágyújtottam. Soha nem fogom azokat a reakciókat elfelejteni. Bár a nevelőapám később úgy megvert, hogy kórházba kerültem, nem bántam meg, sőt, ha visszamehetnék az időben megint megtenném. Megint az arcukba fújnám a füstöt...
Belépve a lakásomba nyugodtság fogott el. Utáltam ha egyedül kellett hazajöjjek a sötétben, kiskorom óta féltem. Sebesen szedem a lábaim, szinte futva jövök mindenhonnan haza.
Felkapcsolva a villanyt egy idegen férfi cipőt véltem felfedezni az előszobában. Felvéve az egyik magassarkú cipőmet harcra készen bevágódtam a nappaliba.
- Te meg mit csinálsz? - nézett kérdőn rám Axl, célozva az ijedt fejemre, és a kezemben lévő cipőre.
- Te mit csinálsz itt? - dobtam le magam mellé a fegyveremet.
- Ma nem lett volna hol aludnom. A csaj akit eddig fűztem kiadta az utam - rántott egyet a vállán. - Slash pedig ide adta a kulcsot, és mondta, hogy te szívesen látod itt a barmokat. Gond?
- Nem, nem gond - ültem le mellé az ágyra. - Éhes vagy? - heves bólogatásba kezdett. - Gondolom tusolni is szeretnél - újabb bólogatás.
Míg ő tusolt, addig én szendvicset készítettem neki. Néha-néha kihallatszott az éneklése, ami meglepően jó volt. Magas, de mégis rekedtes. Talán egy Zeppelin számot énekelhetett, sajnos nem tudtam kiszedni a víz erős zúgásától.
Vizes hajjal lépett ki. Harry egyik pólóját adtam oda neki, hogy mégse a koszos ruháiba öltözzön vissza. Fogalmam sincs Harry mikor hagyhatta itt, de most pont jól jött.
Alól csak az alsó nadrágja volt - gyanítom, mivel a combjáig leért a felső, így nem láttam hord-e egyáltalán alatta valamit.
Kezébe nyomva a tálcát, kikerülve őt bekapcsoltam a tévét, majd leültem a kanapéra. Valami kabaré ment egy idős hölgy szereplésében. Axl is kényelembe helyezte magát mellettem - nem volt udvariatlan, és dobta szét magát, egyszerűen leült mellém, és csendben eszegette a szendvicset amit összedobtam neki.
- Neked ez komolyan vicces? - nézett rám értetlenül, miután felnevettem az idős néni egyik poénján.
- Szerinted nem az? - nevettem el magam hihetetlenül.
- Nem - válaszolta komolyan, mire ismét felnevettem.
- Szerintem az - válaszoltam duzzogva.
Átviharozva a hálószobámba a kis szekrényben párna, és takaró után kutattam. Miután megtaláltam őket, gondosan megszaglásztam, hogy biztosan jó illatú-e - kellemes rózsa illata volt -, majd kilépve Axlnek vágtam őket.
- Jó éjt, hülye gyerek - vigyorogtam rá.
- Jó éjt - hajtotta le fejét a párnára, majd lekapcsoltam rá a villanyt. Azt hiszem lett öt fiam...

Kedves olvasók! 

Nagyon szépen köszönöm az öt feliratkozót, és a kommenteket. Hihetetlenül jól esik. Remélem ez a fejezet is tetszett nektek, ha bármi észrevételetek van, megjegyzés formájában jelezzétek nekem. 

Köszönöm ha elolvastátok,

A l i c i a 

I. fejezet

"...I hate to see you, walking out there, out in the rain..."

Erős fejfájással ébredtem délután. Az ágyamban feküdtem. Gondosan be voltam takargatva, az ablak bukóra volt nyitva. Néha-néha meglibbentette a függönyt a szellő, ezzel kellemes hűvösséget árasztva szét a szobában. Rémlett valami az estével kapcsolatban. Eljött hozzám Sasha, azután... tényleg. Hol van Sasha? 

Felülve az ágyon azonnal meg is gondoltam magam, és visszafeküdtem. Kibírhatatlan volt az émelygés, és a fejfájás. 

- Sasha - kezdtem erőtlenül kiabálni - bár mondjuk ez enyhe túlzás, inkább morgásnak nevezném. Válasz híján újrapróbálkoztam. - Sasha! 

- Hmm?

- Hol vagy? - vánszorogtam ki a tenyérnyi méretű hálószobámból. Ugyan abban a pózban feküdt az asztal alatt.
- Segíts ki innen - nyöszörgött. - Már vagy háromszor beütöttem a fejem.
Nevetve segítettem kimászni neki az ebédlőasztal alól. Először megfogtam a jobb kezét, és így próbáltam kirángatni.
- Sasha! Ne hagyd már el magad, nem tudlak így kihúzni - nevettem fel az eddigieknél is hangosabban. Zengett tőlünk az egész panel.
Minden erőmet összeszedve rántottam fel a földről. Lihegve dobtam szét magam a szőnyegen.
- Tuti nem tisztán jöttél ide - ültem fel gyanakvó tekintettel.
- Hát, tényleg nem - röhögte el magát kínosan. - Nincs kedved elkísérni... mondjuk hazáig?
- Végül is - rántottam meg a vállam -, ma úgyis szabadnapos vagyok.

Furcsán nézhettünk ki. Két fiatal lány, rövid farmernadrágban, össze-vissza szabdalt blúzban, kócos hajjal nevetve lökdösi félre az embereket, akik az útjukba álltak - ezek voltunk mi, akármire ránéztünk, akármit mondtunk mindig nevettünk. Már nem volt hatása a kokainnak, alkoholnak, vagy bármi másnak. Egyszerűen csak örültünk, hogy fiatalok vagyunk. Sasha nem lakott messze tőlem. Végig kellett menjünk a Sunseten, el a Roxy előtt, majd felmentünk a Larrabee-n. Elbúcsúzva tőle a lelkére kötöttem, hogy meg ne próbálja elfogyasztani a maradék kokót, ő pedig helyeslően bólogatott. Úgysem fogja kibírni, ismerem már annyira.
- Inkább add ide - nyújtottam ki a kezem.
- Mégis mit?
- A kokót, gyerünk. Ne kéresd magad - tettem csípőre a kezem.
- Faszom - húzta elő a táskájából -, vigyázz rá. Takargasd be, esténként pedig énekelni kell neki...
- Kussolj már - röhögtem fel, miközben a zacskót belenyomtam a zsebembe.
Hazafelé gondoltam egyet, és elindultam felfelé a Sunseten. Otthon úgyis unatkoznék, így talán még össze is futhatok valakivel.
A tömeg szokás szerint megint hatalmas volt. Bár fogalmam sem volt, hogy hova ez a nagy sietség, felvéve a tempót haladtam az emberekkel. Erről-arról lökéseket éreztem - többnyire engem löktek meg, és nem én őket -, de ezt már régen megszoktam.
Gőzöm nem volt éppen merre tartok, mentem amerre a lábam vitt. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem időközben egy középkorú rendőr bökdösi a vállamat.
- Hölgyem, kérem sétáljon vissza a rendőrautóhoz - mondta ellentmondást nem tűrő hangom. Jobb karomat erősen megragadta, majd elkezdett húzni a jármű felé. Magas férfi volt, néhol őszült már, de nem volt túlságosan öreg.
- De miért? - torpantam meg hirtelen, majd kirántottam kezem erős szorításából.
- Mi az ott a zsebében? - mutatott le a combomra. Kíváncsian lenéztem... basszameg, kilóg a kokós zacskó.
- Zacskó - túrtam kétségbeesetten a hajamba.
- Jöjjön, beviszem a rendőrségre... bár, ha jobban meggondolom - mért végig tetőtől-talpig -, a mellettünk lévő zsákutcában elsimíthatnánk az ügyet.
Furcsa grimasz ülhetett ki az arcomra. Gondoljuk gyorsan át a lehetőségeket; ha bevisz a rendőrségre, le is csukhatnak ezért. Nem, ezt nem engedhetem meg. A második opció, hogy bemegyek vele a sikátorba, és "elsimítjuk" az ügyet, hm, akkor már előbb megyek a börtönbe. A harmadik, hogy kurva gyorsan elszaladok.
Végül a futás mellett tettem le a voksomat. Próbáltam olyan gyorsan, és ügyesen kerülgetni a járókelőket, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Álljon meg! - kiabált után a fakabátos. Fittyet hányva rá befordultam a következő saroknál, amilyen gyorsan csak tudtam. Van pár másodperc előnyöm, hova bújjak? Futottam még pár métert, majd az első szimpatikusnak tűnő raktárajtón bevágtam magam. Erősen az ajtóhoz nyomtam a fülem, ekkor vettem észre, hogy kulcs is van a zárban, gyorsan átfordítottam. Megkönnyebbülten fordultam meg a kis, koszos és enyhén gyér fényben "tündöklő" raktárban. 

Hat csodálkozó szempárral találtam szemben magam. Öt férfi, és egy nő bámult rám, mintha még nem láttak volna embert. Három lány a földön feküdt félmeztelenül. Az egyiken nem volt felső, míg a másikon, csak felső volt. A harmadiknak csak a lábát láttam. Akaratlanul is elmosolyodtam, amikor az egyik srác majdnem átesett a földön fekvő lányon - ez az én hibám volt, mert továbbra is engem bámultak, így nem vette észre az előtte hánykolódó, hiányos öltözetű hölgyet. 

- Te ki vagy? - kérdezte egy szőke hajú srác. 

- Ha már lefeküdtél velünk, akkor nem szívesen látunk itt - röhögött fel a göndör hajú, mire mindenki nevetni kezdett, még a halálán lévő lány is a sarokban. 

- Cassidie vagyok, és éppen egy rendőr elől menekülök - válaszoltam könnyedén, mintha olyan természetes dolog volna. - Van hátsó kijárat? - fordultam körül. 

- Nincs - válaszolta a vörös hajú.

- Fasza - vágtam le magam a koszos földre. - Ti kik vagytok? - néztem rájuk kíváncsian. 

- Én Slash vagyok - mutatkozott be a  göndör. - Ő ott Duff - mutatott egy magas fiúra, aki épp elvolt a felső nélküli lánnyal. - Izzy, aki majdnem átesett miattad Vanessán. 

- Clara vagyok - morogta a lány -, és kurvára fáj az oldalam - kezdte el tapogatni a bordáit.

- Bocs - röhögött fel Izzy. Nem mutatott különösebb együttérzést. 

- Akkor Clara, egy fasz, holnapra úgyis elfelejtünk - rántotta meg a vállát Slash. 

- Kapd be Hudson, oké? - Slash úgy tett mintha meg sem hallotta volna, majd folytatta. 

- Axl a vörös hajú, Steven pedig a szőke tupírozott - vigyorodott el büszkén. 

- Miért üldözött egy rendőr? - kúszott közelebb Izzy kíváncsian. 

- Ezért - rántottam elő a kokainnal teli kis zacskót. Steven akár egy erre kiképzett rendőrkutya ott termett mellettem. 

- Nem... nem kaphatnék belőle? - hangja remegett, ahogyan ujjai is a vágytól. Le sem vette a szemét a kis zacskóról.
- Tessék - dobtam oda neki -, nekem úgysem kell. - Gyors puszit nyomott az arcomra - amin magam is meglepődtem, hiszem alig ismer három perce, látszólag nem zavarta, sőt, három perc után már simán mást is tesz egy lánnyal, nem tűnik szégyenlős fiúnak. Mosolyogva néztem utána, ahogy eltűnik a sötét szoba egyik sarkában.
- Mi az? - fordultam a magas fiú felé, kezdett zavarni a bámulása.
- Téged már láttalak - ült le mellém a magas szőke. Fejét nekitámasztva a koszos falnak figyelte az arcomat. Fogalmam sem volt ki ez a fiú, életemben nem láttam még, ő mégis úgy nézett rám, mint aki tényleg tudja ki vagyok. - Tegnap este.
- Nem emlékszem - röhögtem fel.
- Nem hát, mert totál kész voltál. Megkínáltalak cigivel - mosolyodott el.
Valami rémlett. Kint ültem a lépcsőn, és... valóban volt ott valaki.
- Te vittél fel? - kérdeztem kíváncsian.
- Ja. Gondoltam, hogy nem akarsz kint aludni a hidegben - rántotta meg a vállát.
- Kösz - válaszoltam nemes egyszerűséggel. Milyen kicsi a világ. Nem firtattam tovább, soha nem voltam az a fajta, akik kétmillió kérdést feltesz. Ő volt, ott volt, felvitt. Ennyi.
Félóra után úgy éreztem, hogy kimerészkedhetek a raktárból. Kinyitva a piszkos ajtót azonnal hunyorogni kezdtem az erős fénytől.  Ujjaimmal próbáltam takarni a szemem, de így is, szinte vakító volt a fény. El sem köszönve tőlük vágtam be magam után az ajtót, majd indultam el hazafelé.
- Hé! - hallottam egy kiabálást a hátam mögül. Vigyorogva fordultam vissza az ismerős hang felé. Slash volt az.
- Otthagytam valamit?
- Engem - röhögött fel. - Elkísérlek egy darabig. - Vállat vonva indultam el ismét. Amikor mellém ért, újra elkezdte a csacsogást. - Hány éves vagy?
- Tizenkilenc. Te faszagyerek? - vigyorgtam rá eszelősen. Szimpatikus.
- Húsz - húzta ki magát büszkén. - Nem gondoltam, hogy megérem valaha is - röhögi el magát ismét.
- Hát az életstílusotokat nézve... vagy a drog visz el benneteket, vagy az AIDS.
Tovább kerülgetve az embereket néha-néha ránéztem. Göndör haja folyton eltakarta az arcát, fekete farmernadrágja tapadt rá, imitt-amott ki volt szaggatva, fehér ujjatlan felsőt viselt, amin a Sex Pistols banda lógója szerepelt.
Magamra néztem. Rövid nadrágot viseltem - félelmetesen rövidet, nem is értem minek erőszakoltam ezt magamra -, és egy sima szürke pólót. Unalmas, mint mindig.
- Hol dolgozol? - kérdezte, miközben maga után húzva átszaladunk a zebrán.
- A Skyba - mondtam miközben visszaránttam fél kézzel. Majdnem elütötte egy biciklista. - Nem látsz, baszd meg? - kiabáltam a fiú után, aki csak lazán beintett egyet.
- Az hol van? - kérdezi Slash nem is reagálva arra, hogy épp most mentettem meg az életét.
- Majd elviszlek egyszer.
- Vagy kétszer - vigyorogott rám.